Pisztrángok és nagyhalak

About this book

"A hír megdöbbentette.
Az ember igazi valóját a bajban ismerni meg. Nem tudta, hogy hol olvasta, vagy kitől hallotta ezt a megállapítást, de most, hogy eszébe jutott, igaznak találta. Könnyű tisztességesnek, becsületesnek lenni akkor, amikor tisztességünk, becsületünk nincs próbára
téve. "Megvetem apámat és mindazokat, akik hozzá hasonló életet élnek. Azt mondtam, hogy különb vagyok, mint ők, és sohasem fogok felzárkózni mögéjük, nem akarok lépést tartani velük. Az ő járható útjaik az én számomra járhatatlanok. Elzártam magamtól
az embereket, a bajtársakat, mert különbnek tartottam magam. És azok, akiket önmagamnak olyan fölényesen lenéztem, a negyedik napja megszakítás nélkül dolgoznak, vállalják a veszélyt másokért. Ismeretlen emberekért. Egyszer azt mondtam Zsónak: Tudod, Zsó, a szocialista ember ott kezdődik, ha vállalni meri az ismeretlen társa igazáért a harcot, és nem mérlegeli egyéni sorsát. Ócska, vacak fickó vagyok. Saját igazamért sem vállalom a harcot, hogyan
vállalhatnám másokért?"
Délben a nyugtalansága fehéren izzott, akár az acél. Nem találta a helyét, a maga választotta börtön szűknek bizonyult."
(részlet)